Emmus először volt étteremben. Minket is meglepett, hogy mennyire jól viselte a standard éttermi etetőszéket. Oké, volt egy kis zacskó is, ami lefoglalta.
A másik érdekes dolog, hogy a göndör tájakról ismer meg. Hajmosás közben fogalma sem volt neki, hogy ki lehetek én. Sőt, még egy kicsit meg is ijedt...
A sofőrt hivják Matthews-nak. Kb 50-es, keresztény ember. Ezt csak azért hangsúlyozom ki, mert az előző sofőr is az volt. Úgy látszik, ezt a foglalkozást kisajátitották maguknak. Matthews rejtélyes figura, mert miközben amerikai prédikátor angol nyelvű prédikációját hallgatja a rádióban, néha az az érzésem, hogy nem ért meg engem. Érdekes, mert a többi indiaival nem volt ilyen probléma. Annál is inkább relytélyes, mert itt az angol a hindi mellett áthidaló szerepet tölt be. Egy fajta kapocs, ami közös az itt élő népek között. Plusz indiaiak előszeretettel szúrnak be angol mondatokat a hindi szövegbe is.
Szóval nyögvenyelősek a beszélgetések, de valamiért nagyon szeretné, hogy kipróbálam a vezetést indiában.... Nem merem. Ez egy más kategória. Otthon szép kényelmesen el van az ember a saját sávjában. Itt 2 sávban öten mennek egymás mellett. 5 cm-re húznak el egymástól. Én ennyire nem érzek egy kocsit. Már csak a szemem miatt sem.
Ja, a Kroki mindenkit üdvözöl, de még vigan lubickol és várja, hogy a mentőcsapatok lecsapolják a tavacskáját.
A héten parketta került a gyerekszobába. Állitólag már sokkal szebb az ő szobája, mint a mienk.
Kiwik ellen van egy úgy nevezett teszt meccs, amikor nem pontra mennek, hanem mindenki kétszer üthet vagy üthetik (viccet félretéve dobhat). 5 napig megy, itt Hyderabadban. Mindegyik napon egy-egy meccs. Megpróbálok kijutni a holnapi meccsre. Én persze úgy gondoltam, hogy kimegyek a stadionba, megveszem a jegyet, beülök, megnézem és eljövök. Nem mindenki rögtön a conciergehez irányitott. Próbáltam magyarázni, hogy én nem feltétlen Károly herceg mellé akarok ülni. És részemről a helyi üreg fiúk meccsére is beülnék, ha az lenne most.
Krokodil
Errefelé nem őshonos. Legalább is az útmenti pocsolyákban nem. Még is találtak egyet, egy kisebb tavacskában. Akkora látványosság lett, hogy város másik feléből járnak krokodilt simogatni. A befogást a helyi vadvédelem úgy képzeli, hogy leszivatyúzzák a vizet és majd szárazon kapják el a bestiát.
Korrupció
A 2G-s frekvenciák elosztásánál tört ki most a botrány. Az itteni számvevőszék szerint Nagyi palacsintázója is kapott frekvenciát, ami talán nem is lenne baj, ha Nagyi értene hozzá. De valszeg Nagyi az itteni telekom-os miniszter kedvenc maszalás palacsintáját tudja, de azt igazán remekül. Becslések szerint az okozott kár Rs 1,76,700 crore. No már most a crore, az 10 millió rúpiát jelent. El lehet kezdeni számolgatni a tizedesvesszőket. Utána meg szoroni 4.5-el.
Diwali lázban ég Hyderabad. Ez a fények ünnepe. Ez olyan, mintha nálunk összegyúrták volna a új kenyér ünnepét, a karácsonnyal és a szilveszterrel.
A hagyományos indiai agrár társadalomban a termés betakarítását követő ünnep (lásd augusztus 20 nálunk), egyúttal az indiai tél (lásd késő tavasz nálunk) beköszönte előtti utolsó fesztivál. Tradicionálisan az üzleti elszámolások is a Diwali ünnep előtt kellett lezáruljanak. Külső szemlélő számára ez úgy néz ki, hogy este 7-től tüzijáték (lásd szilveszter nálunk) van szerte a városban. Tegnap volt a nagy tetőpont. De még ma is láttam egy-két lángcsóvát.
Azt kell tudni még, hogy inkább családi, baráti körben ünneplik (lásd karácsony nálunk).
Két érdekesség volt az idei Diwaliban.
1. Itt voltam 2. Obama is.
Asszem Obamát jobban várták. Viccet félretéve, ahol Obama fellépett, ott nem nagyon engedték a petárdázást.
Petárdázásról jut eszembe. A pénteki újság csinált egy listát, hogy mit csináljunk és mit ne csináljunk:
... Do not select harmful crackers as rockets and atom bombs. .....
Ezen a heten en voltam a felelos a helyi kozpontba valo latogatasokert. Ugyanis teljesen meghalt a Vistan. Mar a Safe mode-ra sem volt hajlando. Belegondoltam a le nem mentett adatokba, a meg nem irt blog bejegyzesekre, a ki nem sorsolt Agumbe-i satorozasra (mar 4300 mm). Bruuu....
Szoval kapcsolatba leptem egy bonyolult hatasmechanizmuson keresztul az itteni IT-sokkal. Bocsanat, IT-sal. Suresh-al.
Elso nap reggel (ez tulajdonkeppen a crash utan masodik reggel, de lasd feljebb a hatasmechanizmusos resznel): 9:30-ra beszeljuk meg talalkozot. Ez itteni viszonylatban kora reggelnek szamit, mivel mindenki alkalmazkodik az anyaceg munkaidejehez amennyire tud. Tehat a munkaido nalunk 10:30 es 11:00 kozott kezdodik. Majd 19:00 es 20:00 ora kozott er veget.
Atadjuk a gepet, megbeszeljuk Suresh-el, hogy egy nap mire kesz lesz. Este hatkor johetunk erte. Na, ez nem ment ilyen konnyen. Idokozben kiedrult, hogy valami jelszavas problemaja is van az adatok lementesenel. Delutan kiderult, hogy nem lesz kesz estere. Ok, nem problema. Holnap reggel kilenckor meglesz. A kilencnel visszautalnek az elobbi paragrafusra. Szoval 9:40-kor megerkezett a Suresh, kiderult, hogy kesz van....
...a lementes. Most jon az install. De nyugodjak meg delutan 3-ra kesz lesz az is. Ehhez tudni kell azt is, hogy a ket telephely kozott 30-45 perc kocsikazas van. Ok, mondom 3-ra visszajovok. Vissza is jottem latszolag minden mukodik. Azt leszamitva, hogy helyi Vistam van. (Ezert nincsenek most ekezetek sem.) Tehat az oreg kontinensen ujra kell installalnom majd.
ps: Ket nappal kesobb vettem eszre, hogy valahogy a mentes nem sikerult tokeletesen. File-ok 60%-a meg van. Pont eleg ahhoz, hogy ne szurjam ki a gep atvetelnel, de a tobbi -es persze a fontosabbak- eltuntek.
Ramoji Film City, ez mindenhol felmerült, hogy mindenképpen meg kell néznünk, mert ez olyan, mint a párizsi Disneyland.
Pedig már a reggel is rosszul indult. Meg volt az első gyomorrontás. Szerencsére még hotelben ért minket. Igen, minket. Peti is elkapta. Ő valahogy nem volt annyira szerencsés és úton odafelé a taxitársaság irodájában hányt a mellékhelységben. Természetesen utána takaritott, ezért kedvezményt kaptunk a taxi árából is.
Szóval 3 hétig kellett várni az elsőre és még igy is gyanús, hogy egy 4 csillagos szállodában ettünk valamit, ami már nem volt a legjobb.
Szóval barna nadrággal felszerelkezve neki indultunk a 2 és fél órás, 3 órás útnak. Ennyit mondott a Bhaskar (kiderült, hogy itt ezt igy irjak. Én először BusCar-t értettem, aminek több értelme lett volna, lévén hogy személyszállitó kisiparosról van szó. Kovácsok is kapták valahonnan a nevüket, nem?). Annyi is lett. 2 és fél óra. Igaz ebben benne volt a fenti diszkontálás is.
Szóval megérkeztünk a Ramoji Film Citybe. Akinek egyébként Indiáról az esőerdős dolog jutna eszébe (Lásd Agumbe!), mint nekem, az csalódni fog Hyderabad környekén. Fa nem sok van, sziklás talaj annál inkább. Még annál inkább is, mert a monszun is késik itt. Már másfél hónapot.
Szóval megérkeztünk. Az első benyomások nem voltak kedvezőek. Ez tulajdonképpen egy filmstúdió, elég nagy (2000 hektár), amibe belerittyentettek egy élményparkot is. De majd a különböző előadások átbillentik a mérleg nyelvét. Hát csak azért nem tudtunk kimenni az előadásról, mert középen ültünk. Mi előtt valaki az indiai kultúra be nem fogadásával vádolna, annak elmondom, hogy éppen az volt a jó része a show-knak. A rosszabbikban edzőcipős és cicanadrágos kánkán-t láttunk karatézó Charles Bronsonnal. Rá kellett jönnünk, hogy az indiaiak pont azt keresték itt, amit ott hagytunk az öreg kontinensen és nem egy hagyományörző tábort.
Pozitiv dolgok is türténtek velünk. Belecsöppentünk a legnagyobb telugu (az itteni nyelv) sztár (direkt nem irok filmsztárt vagy énekest, mert itt ez nem válik ilyen élesen ketté) videóklip forgatására.
CD-jét beszereztem. Kérésre meghallgatható. Ime egy kis izelitő:
Indiai zenés videóklip rajongó barátaimnak üzenem, hogy beszereztem három zenés DVD-t is. Tartalmukat is hamarosan auditálni fogom.
Később a parkban kóricálva még kipipáltuk a király kobrát és majmokat is. (Illetve az előbbi lehet, hogy vizisikló volt, de közelebb nem mertünk menni.)
Majd jövő héten az állatkertben....
(Ja, majd képek is lesznek, de adjatok időt a szelektálásra.)
Minden reggelemet azzal kezdem, hogy felütöm a The Hindu aznapi kiadását és megnézem mennyi eső esett Agumbe-ban. Lehet találgatni, hogy mennyi eső esett Agumbéban IDÉN június 1 óta. Helyes beküldők között két hetes agumbei sátorozást sorsolok ki. Segitségképpen elmondom, hogy a fenti weboldalon megtaláltam, hogy az elmúlt években mennyi esett az egész esős évszak alatt.
Amikor megláttam az adatot, akkor elismerően füttyentettem.....
Amikor azt is megláttam, hogy a fenti adat centiméterben értendő, akkor már a fütty is megakadt....
Átadták az első Tata Nano gépjárművet a boldog tulajdonosnak Mumbaiban (aka Bombay). Akinek nem ugrik be az autó, annak el mondom, hogy ez az az autó aminek a kerekét a benzinkutas szellentéssel akarja felfújni. Az egész autó nagyon kicsi -mint minden autó itt-. Látszik róla, hogy az olcsóság volt szem előtt tartva. Kis autóhoz kevesebb anyag is kell. 12-es gumik elég bátor gondolat ismerve az indiai utak állapotát.
Ez a Nano vasárnap a hyderabadi autószalon is ki volt állitva, mint aranyborjú.
Van DLX (delux) változat is. Azon ki is lehet kapcsolni a kürtöt. Nem szól állandóan.
Vasárnap gyalog elmentünk a Shilparamamba. Ez a hoteltől egy kb egy óra sétára van. Útközben, hogy ne legyünk nagy veszélynek kitéve, amerikai turistának álcáztuk magunkat.
Útközben rengeteg emberkét fényképeztünk, de ez majd egy külön bejegyzés lesz.
Viszont találtunk hentest. Rögtön kettőt is. Egyiknél öles betükkel ki volt irva, hogy marhahús is kapható. Kollégák szerint nem szent álat, csak tejet ad és ezért nem piszkélják a teheneket. Meg alapjáraton a vegázás jobban elterjedt itt, mint otthon. Én is beléptem a klubba. Az egyik ok a már emlitett robbantott csirke volt. (Azóta ettem rákos masala-t, de kétszer rákérdeztem, hogy ez akkor most pucolt, ugye). A másik peidg ezek a hentesek. Képeket nem is készitettem róluk, mert az amerikai turistás álcaruhánk alapból azt sugalta, hogy a helyi kőjáltól jöttünk és a hentes mindig akkor kezdte el fenni a kését, amikor 5 méternél közelebb merészkedtünk. Elég legyen annyi, hogy a jobbik hentesnek volt _bódéja_. Pont.
Szóval a Shilparamam egy kézműves falucska. Amolyan Skanzen utánérzés. Ahol helyi népművészek holmijait is meg lehet vásárolni.
Ezen a képen valahol van egy manus is. Első megtaláló egy sört kap:
Maga a hely elég sikeres és igy már a bővitésen törik a fejüket az illetékesek. Igy már megjelentek a kempingezők is.
A szombati nap következő nap eseménye a Golkonda erőd volt. Wikipédián mindenki elovashatja, hogy miről szól. Magáról az erődről annyit, hogy sokkal szebben és karbantartottabban néz ki, mint az előző bejgyzésben emlitett mecsetek.
De nem is erről akarok irni.
Hanem arról, hogy milyen érzés hiresnek lenni. Legalább öten megállitottak minket, hogy szeretnének egy közös fényképet velünk. Ilyenkor természetesen mindenki szeretne egy képet és akkor türelmesen (egy rajongóit szerető sztár módjára :-)) végig kell várni, mig mindenki elkésziti a saját kamerájával a képet.
Végén már autogrammot és a legújabb cd-met is el kezdtem osztogatni.
Lefelé jövet az erődből azon röhögtünk Petivel, hogy nekünk mennyire örültek, hát még amikor meglátják a 4 európai csajt, akik velünk szemben mentek felfelé.
A mai napon (szombaton) megint a nyakunk vettük a várost. Elsőnek Muhammad Quli Qutb Shah siremlékét tekintettük meg. Mi legalabb is úgy gondoltuk, hogy megtekintjük. Szépen végig sétálunk, fotózgatunk. Bejárat után rögtön mellénk szegődött egy ?önjelölt? idegenvezető és már mondta is. Mondom, hogy ez igy nen lesz jó. Kiderült, hogy 650 rúpáért szeretett volna a drága mesélni nekünk arról a helyről,a miről a köztudottan szószátyár Wikipédián is két mondatot irnak.
Mondtuk neki, hogy nem kell a 'idegen'vezetés. De addig erősködött, hogy már pedig itt muszáj, meg a mi pénzünkből akarják az egész kócerájt felújitani, mig végül fejenként egy százasunkba került a nyugalom.
Felújitás rá is férne, mert eddig még Indiában is a legelhanyagoltabb ?műemlék? ez. Még inkább furcsa is, hogy hét darab mecset található itt. Tehát még vallási hely is.
Kifelé menet még láttunk egy ürgét az úttesten aludni. Nem oldalt, nem padon, hanem majdnem az úttest közepén. Majdnem megállitattuk a kocsit, hogy nincs valami baja a szerencsétlennek. De nem volt. Pedig már egy óra is elmúlt délután. Jó nagy parti lehetett előző este.
Az alkohol egyébként az itteni árakhoz képest drága. Néhány szövetségi államban tilos is. Ez viszont teret ad az illegális szeszfőzdék silány minőségű termékeinek. Nagy port vert fel itt is néhány hete egy 130 halálos áldozatot követelő itóka.
Nem, nem. Még nem teljes a siker. Még csak Limited kliensig jutott el itt a Peti a munkahelyen. Szállóban megy a trusted client is. (A kivülállók kedvéért a levelezőprogramja nem tud direktbe csatlakozni a céges hálózathoz, hanem webes interfészen kell leveleznie.)
Hanem megtaláltam a legkitartóbb szúnyogot. A kommandós fajtából lehet, mert átverkedte magát a fémdetektoros kapun és a motozáson. Átrepült a hall-on, ami akkora, hogy közönséges szúnyogok félúton megtérnek Krisnához. Feljött a hatodikra. Lifttel. Megvárta mig takaritják a szobámat és elrejtőzött az áldozatára várva. (Ablakot nem lehet kinyitni, szóval más módot nem ismerek a bejutásra.)
Kérdés: nagyon felelőtlen vagyok, ha a szálodai szobámba nem kenem be magam estére szúnyogriasztóval vagy a malária itt enged egy kis játékteret?
Útközben kiszálltam a Hyderabad Center kinálatát felmérni. Rögtön az első kihivás a kocsiból való kiszállás után ért. Nevezetesen most Baskar nem bajlódott azzal, hogy kirakjon a mall előtt. Hanem a másik oldalon. Szóval át kellett menni a másik oldalra. Aki megnézte az előző traffic-os videót az tudja, hogy miről beszélek.
Szerencsére hozzá tudtam csapódni egy nagyobb tömeghez. Igy már csak a járdán kellett figyelni, ahol a tömeg már feloszlott.
Maga a mall nem volt különösebben érdekes. Viszont az alagsorban találtam egy élelmiszer boltot. Hoppá!
Gondoltam, hogy az india étkezési kultúra a rizs körül forog, de egyszerű magyar szemmel érdekes volt látni a 6 különböző hordót tele szinültig különféle rizzsel. A fél kilós chili paprika kiszerelésen már nem lepődtem meg ezek után.
Természetesen az india fűszerek egy komplett polcot megtöltöttek. Bekeverve, külön, Knorr-os zsacskóban. Szóljatok, ha valakinek szüksége van valami speckó india fűszerre!
Hogy ne jöjjek el üres kézzel egy masala és lime-masala izesitésű chip-set választottam útitársnak. :-)
Kantinban jók a kaják. Állitólag váltogatják őket, de ezt még én nem vettem észre. Még nem jutottam el a gasztronómia ezen csúcsfokára, hogy ezeket az árnyalatni különbségeket észrevegyem.
Mini meal ne tévesszen meg senkit, itt is kb a Mount everest méretével vetekedő rizs halmot kap az ember, amit helyi szokás szerint kézzel tunkol bele a különféle szószokba a naan kenyérrel együtt.
Peti még mindig küzd a géppel. Hosszas küzdés eredményeképpen most már a hotelből sem tud Wifizni. Szerencsére a vezetékes a hotelben még müködik. De az outlook igy sem elérhető. Szóval, ha kérdeztetek valamit a Petitől, akkor türelemre intelek bennetek.
Az mondják, hogy unalmas a blog. Intézkedtem. Elárasztattam Mumbai-t 100 mm esővel ma.
Izgi mi?
Szóval újabb uncsi téma: az emberek.
Először is megint sofőrökről. Megkérdeztem Baskar-t, hogy képes lenne átmenni a városon úgy, hogy egyszer sem nyomja meg a dudát. Azt mondja, hogy nem. De szerintem nem motiváltam eléggé. Tény és való, hogy esélyesebbnek tűnik az, hogy a gulyásleves (természetesen marhából) legyen India legnépszerűbb étele.
Az is kiderült hogy Baskar, amikor nem szép nagy autót vezet, akkor bizony riksával járja a várost. Mivel a cég megtiltotta a riksával való közlekedés minden formáját, ezért én SEM fogom kipróbálni.
Szóval mindenki dudál. Először is azért, hogy "viggyázz, mert előznélek". Ezzel szorosan összefügg a "nyomjad már a pedált, Te csiga".
India nem bóbiskolóknak való. Ha előtted két méter szabad hely van, akkor vagy rád dudálnak, hogy miért nem mész vagy megelőznek (ekkor is dudálnak, lásd feljebb).
Sáv felfestések is, csak lámáknak való. Még nem láttam senkit, aki figyelembe vette. Jelzőlámpa alig van a városban. Ahol meg van ott rögtön dugót is okoz. Mert azt el kell ismerni, hogy azért, ha lassan is, de mozgásban van a massza.
Kérdezték magánban, hogy jó-e a kantinos kaja. De erről majd holnap irok. Gyertek vissza akkor is!
Ma meglátogattuk a helyi Ericsson-t annak örömére, hogy Peti már két napja küzd a linux-ával, hogy leveleket tudjon olvasni. A helyi lerakat cirka 1 órára van innen Secunderabadban. Ez összenőtt Hyderabaddal, mint a indiai sofőrök keze a dudával. De mivel ez számit az új városnak, ezért egy fokkal jobbnak néz ki. Maga az Ericsson meglepően nagy volt. Igaz, hogy én csak egy Klárikára/Bélára (hogy ne vádoljanak himsovinisztasággal) számitottam, aki a tendereket kinyomtatja és postázza.
De nem. Igaz, ha jó megnézzük, hogy Cyberabad lakossága Mo-val vetekszik, akkor igazán megérdemelnek ők is egy nagyobb E/// lerakatot.
Hazafelé még beugrottam és hirtelen felindulásból vettem egy hatalmas böröndőt. Most azon gondolkodom, hogy lehet, hogy egy számmal kisebb is elég lett volna. Igaz, amikor az eladó belülről magára zárta a böröndőt, akkor már gyanakodnom kellett volna.
Baskarról kiderült, hogy keresztény (most már értem, hogy miért félt a Charminarnál). És tartják a karácsonyt is. Persze nem importálnak Svédországból fenyőfát, hanem a helyi megfelelőjét az Ashóka fát használják erre a célra. Mutatott is egyet.
Ma ünnepeltem/ünnepeltünk. Rita szülinapja volt ma. Ennek örömére ki is probáltam a XXI-ik század vivmányát az internetes virágküldést. Müködik.
Boldog szülinapot!
Megérdeklődtem a helyi szabóság árait. 1000 RS körül van egy ing. Holnap varratok magamnak egyet. Kiváncsi vagyok milyen lesz.
2009/07/11
Első szombat
Baskar megint elkésett. Városnézésre indultunk. Charminart akartuk megnézni, de előtte meg Baskar elkalauzolt minket egy-két gyöngyöshöz és turista boltba.
Fix, hogy százalékot kap. Nagyon csalódott volt, amikor közöltem vele, hogy az első boltban nem veszek semmit.
Charminarnál Baskar közölte, hogy ez már muszlim negyed és vigyázzunk az értékeinkre. Ok-okozati kérdésre nem adott értelmes választ.
Petit rögtön megrohanták a koldusok, valamiért engem nem.
Charminar-ban ért az első hátrányos megkülönböztetés a származásom miatt. 20szoros árba került a beugró nekünk, mint a hazaiaknak.
2009/07/10
Negyedik nap
Könnyes és pezsgős búcsút vettünk Laciéktól tegnap este. Ennek örömére Baskar azóta nem volt képes időre jönni. Addig mindennap inkább előbb jött, mint később.
Kantinban Biryani fesztivál volt. Csirkét még mindig kerülöm, de a sajtos (paneer) is egészen rendkivüli.
Akiknek voltak már a trópusi betegségek intézetében azoknak elmondom:
- tegnap csapvizzel mostam fogat - nem szóltam, hogy nem kérek jégkockát a lime szódámba - és megcsipett egy szúnyog.
Még élek....
2009/07/08
Második nap
Második nap ebédnél átmentünk a Deccan Parkba.
A vendég étkezőben már mélyebb betekintést nyerhettünk az indiai kulinária világába. Különös hangsúlyt helyezve a mangó pickle-ra, ami néhányszor megnehezitette az életünket. Nem volt különösebben csipős, hanem inkább nagyon fűszeres.
Este pedig közös vacsora az "Our places" nevezetü helyen. Itt meg tudtam, hogy a Lassi mellett még a joghurtos rizst is használják a kinok enyhitésére.
Az árak nagyon barátságosak, mint minden amihez élő munkaerő kell. Az van dögivel. Egy képzetlen munkás napi 250 rúpiát keres meg. 1 rúpia kb 4 Ft. És ezt is csak a nagyobb városokban kapják meg, ahol a szakszervezet is erős.
Maga a város hatalmas. 8 millió lakos. Hivatalos adat 4 mllió, de ez, gondolom, az elővárosok nélkül.
Elképesztő méretű a távolság a társadalmi rétegek között. Mig a vidékről beingázók műanyag fóliából épitett sátortáborokban laknak,
, addig a gazdagok csilivili palotákban. De a problémák elől nem tudnak elbújni. Általános probléma, hogy várostervezés nem létezik. Mindenki odaépit, ahova akar. És a környezetét ő is és a város is nagy ivben lesajnálja. Igy mindenhol találni romos épületeket, szemétkupacokat,'kempingezőket'.
Mint például a WiPro székhelyénél:
2009/07/07
Első este
Svantéval kiegészülve elmentünk várost nézni, de shoppingolás lett belőle az eső miatt.
Mint a képen is látható a mall-okba csak fémdetektoros kapun lehet bemenni. Később kiderült, hogy mindenhol van ilyen kapu. Árak teljesen európaiak. (Mint utóbb kiderült Hyderabad legdrágább helyeit pécéztük ki.)
Vacsora is európai jellegüre sikerült. Igy csak a whiskyvel folytathattuk a kulináris ismerkedést. Nem is rossz annyira, amennyire a borukat nem ajánlották.
Első ebéd
Első nap a helyi kantinba megyünk. Ahol elkezdjük az ismerkedést Hyderabad kulináris nevezeteségével a Biryanival:
Ha valaki nem győzné kivárni, annak elmondom, hogy a Biryani fűzseres rizsbe bele fözünk valamit és valami szószt tálalunk hozzá.
Előzetes kutatások alapján a valami egy teljes csirke is lehet. Csontostül. Óvatosra veszem és tojásosat kérek. Igazam volt. Suman elmondja, hogy gyakorlatilag bármit kaphatok a csirkéből. És a tojásos is szenzációs.
Ára pedig valamivel több, mint 120 Ft. Pedig akkora adag, hogy a felét szégyenszemre otthagyom.
Első nap
Reggel rögtön kiderül, hogy akár a napot is lehet kezdeni chutney-val. Kókusz, paradicsom, gyömbér és koriander a választék. Nem állom meg. Rakok mindenhez egy kicsit. Egy kicsit izgulok az étel miatt, de Magnusék megnyugtatnak, hogy semmi bajom nem lehet itt.
10:30
Baskar, a sofőr, jön értünk. Elindulunk a TCS fele. Két percen belül kiderül, hogy miért tilották meg az autó vezetést Indiában a részünkre.
És ez a valóság.
Összefoglalnám a szabályokat:
. nagyobbnak/pofátlanabb van előnye . tükör nem kell, dudálással kell jelezni, hogy jövök
Kész. Több nincs. Lehet menni szembe a forgalommal, piroson és záróvonalon át.
Van, de minek:
2009/07/06
Valahol Qom felett repülünk a Lufthansával, amikor is a második papirt töltjük ki arról, hogy annak ellenére hogy H1N1-el fertőzőtt országból jövünk, semmi bajunk. A mellettünk lévő utas eközben a sertés infulenza öt tünetéből kettőt magabiztosan produkál.
De a reptéri lázmérésen ő is átmegy.
A Radjiv Gandhi reptérre érkezve kiderült, hogy biztosra mentek a kocsikkal a szállodások, mert négyünkre 3 kocsit küldtek.
Első illat, ami megcsap a terminálból kilépve a jó erős indiai 'curry' illat. Dörzsöljük a kezünket, csorgatjuk a nyálunkat.
