Shilparamam

Vasárnap gyalog elmentünk a Shilparamamba. Ez a hoteltől egy kb egy óra sétára van. Útközben, hogy ne legyünk nagy veszélynek kitéve, amerikai turistának álcáztuk magunkat.

Útközben rengeteg emberkét fényképeztünk, de ez majd egy külön bejegyzés lesz.

Viszont találtunk hentest. Rögtön kettőt is. Egyiknél öles betükkel ki volt irva, hogy marhahús is kapható. Kollégák szerint nem szent álat, csak tejet ad és ezért nem piszkélják a teheneket. Meg alapjáraton a vegázás jobban elterjedt itt, mint otthon. Én is beléptem a klubba. Az egyik ok a már emlitett robbantott csirke volt. (Azóta ettem rákos masala-t, de kétszer rákérdeztem, hogy ez akkor most pucolt, ugye). A másik peidg ezek a hentesek. Képeket nem is készitettem róluk, mert az amerikai turistás álcaruhánk alapból azt sugalta, hogy a helyi kőjáltól jöttünk és a hentes mindig akkor kezdte el fenni a kését, amikor 5 méternél közelebb merészkedtünk. Elég legyen annyi, hogy a jobbik hentesnek volt _bódéja_. Pont.


Szóval a Shilparamam egy kézműves falucska. Amolyan Skanzen utánérzés. Ahol helyi népművészek holmijait is meg lehet vásárolni.




Ezen a képen valahol van egy manus is. Első megtaláló egy sört kap:






Maga a hely elég sikeres és igy már a bővitésen törik a fejüket az illetékesek. Igy már megjelentek a kempingezők is.