Második nap ebédnél átmentünk a Deccan Parkba.
A vendég étkezőben már mélyebb betekintést nyerhettünk az indiai kulinária világába. Különös hangsúlyt helyezve a mangó pickle-ra, ami néhányszor megnehezitette az életünket. Nem volt különösebben csipős, hanem inkább nagyon fűszeres.
Este pedig közös vacsora az "Our places" nevezetü helyen. Itt meg tudtam, hogy a Lassi mellett még a joghurtos rizst is használják a kinok enyhitésére.
Az árak nagyon barátságosak, mint minden amihez élő munkaerő kell. Az van dögivel. Egy képzetlen munkás napi 250 rúpiát keres meg. 1 rúpia kb 4 Ft. És ezt is csak a nagyobb városokban kapják meg, ahol a szakszervezet is erős.
Maga a város hatalmas. 8 millió lakos. Hivatalos adat 4 mllió, de ez, gondolom, az elővárosok nélkül.
Elképesztő méretű a távolság a társadalmi rétegek között.
Mig a vidékről beingázók műanyag fóliából épitett sátortáborokban laknak,
, addig a gazdagok csilivili palotákban. De a problémák elől nem tudnak elbújni. Általános probléma, hogy várostervezés nem létezik. Mindenki odaépit, ahova akar. És a környezetét ő is és a város is nagy ivben lesajnálja. Igy mindenhol találni romos épületeket, szemétkupacokat,'kempingezőket'.
Mint például a WiPro székhelyénél:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése