Tegnap lementünk a Balatonra, hogy egy kicsit barnábbak legyünk és feltöltődjünk.
Na, ez az ami nem sikerült.
Kiválasztottam egy helyet, ami elég közel van Budapesthez és villámgyorsan leérünk az autópályán. A villámgyorsan az nem sikerült. Vagy két óra alatt értünk le, hála a sok egymásba rohanó kocsinak. Biztos olyanok miatt volt, mint kb 20 percig mögöttem autózó két csaj. Akik egy ezres Suzukival próbáltak letolni az autópályáról. Normál körülmények között ez nem is zavar, és elengedem őket, hogy elérjék az olcsó műkörmöst Aligán, de tömött sorok voltak. És én sem akartam kimenni jobbra, már csak azért sem, mert nem volt hely és lassabban is közlekedtek ott. A két jobbról előzést is beakartak mutatni, de a fentebb emlitett okok (1000es Suzuki és a tömött sorok) mindegyik próbálkozást szégyenteljes kudarcra itélték.
Szóval két óra.
Leértünk Aliga legnagyobb retró helyére, amit már régebbről is ismertem, annak köszönhetően, hogy itt tanultam meg vitorlázni. Ez kábé három éve lehetett. Azt gondoltam, hogy azóta felújtották és költöttek rá egy kis pénzt és a retró attól lesz retró, hogy régi dalok, békebeli ételek lesznek.
Tévedtem.
Magyarországon a retró arról szól, hogy konzerválunk mindent (de tényleg mindent) 1988ból:
- takaritás teljes hiánya, csak egy Margit néni kellett volna, aki a proletárok után és előtt letakaritja az asztalokat ("munkásember nem panaszkodik")
- felújitás teljes hiánya ("végén még tönkrevágnánk a retró érzést")
- palacsintát több órára előre kisütik és MEGTÖLTIK
- nem is hallotak még a palacsinta sütő gépről, amit 10 éve volt szerencsém látni egy Rákoczi úton lévő bodéban
- grillről még mindig nem hallottak, ergo minden úszik az olajban
- a sült hal előkészitése a szabadban történik. 30 fokban és a wC közvetlen szomszédságában.
Kérdezitek, hogy miért mentem le. A Radio Cafeben hallottam a reklám spotot és gondoltam, ha a rádió közönségének jó, akkor nekem is az lesz. Radio Cafe hallgatokat nem találtam, ellenben a proletárok ott ragadtak....
