Hát csalódtunk. Ez egy jó 20 éves Jumbo volt. Junoszty tévékkel felszerelve minden 20. sorban.
Egyetlen óriási szerencsénk volt, hogy a melletünk lévő ülésen senki se ült. Így amikor Labrador fölé értünk, akkor szabadon bámészkodhattam...
Eléggé hihetetlen. Labrador nem tűnik annyira északon lévőnek, hogy ennyi hó és jég legyen arra felé.
Ezt leszámítva különösebb izgalom nélkül telt el az út. Az első ami szembe tűnt USAból, az hogy ott nem lehet totojázni. Rögtön rád szólnak, ha nem szeded a sátorfádat. Illetve, hogy a különböző udvariassági formulákat (Please,could you) maximum az angol sorozatokból ismerhetik. Kint a terminálon rögtön szembesültünk a valósággal egy nemzeti gárdista személyében, aki alig bírta cipelni az M16os karabélyát. Ő volt az első, de nem az utolsó.
A városba SuperShuttle-vel mentünk (Airport Minbus) 34 dollárért. Ezért a pénzért a sőför még tankolni is megállt velünk illetve egy 8 személyes kisbuszba komplett bezsúfolt 10 embert köztük egy-két szumós alkatú emberkét.
Míg suhantunk a célunk fele megállapítottuk, hogy tök jó, hogy nem Brooklynban kerestünk szállást. A mi szállásunk a nyugati 95. utcában volt. A környék türhető volt...
A második avenue (észak-déi irányú sugárutak) a Broadway volt, ami már egy-kicsit koszosabb volt. Az első avenue tölünk a westend volt. Ennek a sarkán állt egy eléggé rendhagyó kis házikó...
Lepakolás után elhatároztuk, hogy elmegyünk a Central Parkba sétálni.
A képen egy víztározó partján futók láthatók háttérben a park szélén álló házakkal. Már a méreteivel sugallja a Central Park méretét.
Egy kis tűz mindig akad...
Park nagyságára jellemző, hogy még egy-két mosómaci is mosodát nyitott itt. Bár ez itt éppen a cirkuszba készül egyensúlyozó tudományával...
A Central Park melletti utak, házak az egyik legjobbak NYCben. Itt mindig tisztaság és portás van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése